 |
Farsang olasz módra
(vol. 2.)
Szeretném azzal kezdeni mindjárt az elején, hogy tényleg csak az vállalja be ezt a non-stop utazást, akinek nem jelent problémát a majdnem 16 órányi buszozás. Mert oda felé még nem vészes annyira, de miután megérkezik az ember, és nagyjából egész nap barangol a városban, igen kellemetlen visszaülni este a buszra.
Mindez elhanyagolható, mert a látvány, ami fogadja az odaérkezőket, fantasztikus. Az első dolog, ami eszünkbe volt, hogy igyunk egy jó kis olasz kávét. Nem kellett sokat mászkálnunk érte, hiszen úton - útfélen kávézókba botlik az ember. De érdemes kicsit körbenézni ez ügyben, mert a forgalmasabb helyeken, igen drágán mérik, de meg kell hagyni, hogy nagyon finom főleg a capuccino. Egy jó kávé közben jólesik egy szál cigi, hát ez az, amit nem lehet összehozni, ugyanis a legtöbb helyen nem lehet dohányozni, persze ez csak annak gond, aki él eme káros szenvedéllyel. A kávétól felpezsdülve folytattuk a túrát, a Szent Márk tér, már rogyásig volt turistákkal, és maszkos emberekkel. Nagy volt a készülődés ez látszott, ennek ellenére fogalmunk nem volt, hogy mikor és hol kezdődik, a karnevál. Nagyon nem kell félni attól, hogy eltéved az ember, hiszen akár merre megy, mindig visszajut a kikötőhöz. Sőt azt ajánlom, hogy nyugodtan menjenek be minden kis sikátorba, mert varázslatos kis terekre lehet rátalálni, ahol megpihenhet az ember egy pár percre. A tolvajoktól sem kell tartani, mert, inkább a tömegbe munkálkodnak. Hajléktalanok szinte nincsenek, pedig bejártuk a város nagy részét, és csak elvétve lehetett látni párat.
Velence belsejében megy végig a fordított S-alakú kis csatorna a Canal Grande. Ezt gondolával szépen végig lehet járni, mindössze 100 euróért. Nagyjából egy 30-40 perces út, attól függ, hogy a gyorsított, vagy a normál járatot vesszük igénybe. Drágának tűnik, de ha vagyunk négyen-öten már nem olyan vészes. Persze ha nem elejétől a végéig megyünk, akkor olcsóbban is megúszhatjuk, mert nagyon sok helyen megáll. Mivel, hogy Olaszországról van szó, nem szabad megfeledkezni nemzeti eledelükről, a pizzáról. Ezen a téren is eléggé szabadáras a dolog, hol ennyi, hol annyi. Mi végül három és fél euróért ettünk, egy akkora szelet pizzát, hogy két kézzel fogtuk, aztán meg a hasunkat, mert a duplájára nőtt. Szóval finom meg kell hagyni. Náluk nem szokás a ketchup, viszont van rajta paradicsomszósz és paradicsom is rendesen.
Végül pont időben körül belül négy-öt óra környékén visszaértünk a kikötőhöz, amikor kezdetét vette a maszkos felvonulás. Ekkorra már hömpölygött a tömeg. A kikötő elejéből indult, egészen a Szent Márk térig, ahol zenével, tánccal folytatódott a buli. Aki inkább erre kíváncsi annak ajánlom, hogy a téren várja meg a menetet, mert mire mi odaértünk, addigra már nem lehetett mozdulni a tömegtől. Este még hangulatosabbak az utcák, mert nagyon szépen föl vannak díszítve. Sokaktól hallottam, akik már nem először jártak itt, hogy a karnevál utolsó napjaiban sokkal nagyobb bulik vannak, ezért lehet, hogy érdemesebb akkor menni.
Így a végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek ajánlom, egyszer látogasson el, ebbe csodás kis városkába.
Szelindi Tamás
|
 |
|
