1990. évi C. törvény

a helyi adókról

Hazánkban a demokratikus választással létrejöttek az önszervező helyi hatalomgyakorlás szervezeti kereteit megteremtő önkormányzatok. A települési önkormányzatok alapvető feladata - a közhatalom helyi közügyekben való gyakorlása mellett - a helyi közszolgáltatások biztosítása.

E feladatnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása - melynek során nélkülözhetetlen a helyi közösségek kezdeményezőkészsége, áldozatvállalása is - elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtését.

A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására.

Az Országgyűlés a helyi adóztatás kiemelkedő jelentőségét mérlegelve a települési önkormányzat önálló gazdálkodásában - összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányával és a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseivel - a helyi adókról a következő törvényt alkotja.

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Az adómegállapítás joga és az adókötelezettség

1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be.

(2) A főváros esetében a fővárosi önkormányzat jogosult rendelkezni arról, hogy e törvényben meghatározott adók közül a fővárosi kerületi önkormányzat mely adókat vezetheti be. A fővárosi önkormányzat rendelkezésére bevezetésre kerülő adók részletes szabályait a fővárosi kerületi önkormányzatok állapítják meg.

2. § Az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki.

3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany:

a) a magánszemély,

b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,

c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban felsorolt adóalanyok közül a mezőgazdasági szakcsoport, a költségvetési szerv, a társadalmi szervezet, az egyház és az alapítvány adómentes abban az évben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenységéből származó jövedelme után vállalkozási nyereségadó kötelezettsége nem keletkezett. E feltétel meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározottak szerint adóalany a külföldi magánszemély és szervezet is feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság nem biztosítja. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:

a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,

b) munkaerő foglalkoztatására,

c) nem állandó lakosként való tartózkodásra és

d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy).

5. § Az önkormányzat rendeletével:

a) vagyoni típusú adók,

b) kommunális jellegű adók, továbbá

c) helyi iparűzési adó

bevezetésére jogosult.

6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót a következő évre módosítsa, illetve hatályon kívül helyezze,

b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,

c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa,

d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,

e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.

7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:

a) az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében (4. §) csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó (5. §) fizetésére kötelezheti,

b) a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen - vagy tételes összegben, vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével - határozhatja meg,

c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál.

8. § (1) A helyi adó kizárólag az azt megállapító önkormányzat bevételét képezi, tőle az nem vonható el.

(2) Az önkormányzat a beszedett adó összegéről évenként köteles a költségvetési beszámoló részeként a település lakosságát tájékoztatni.

9. § Az önkormányzat által megállapított helyi adók mértéke és összege nem befolyásolhatja az önkormányzatok részére költségvetési törvényben megállapítható állami támogatás jogcímét és mértékét.

10. § (1) Ha a magánszemély az önkormányzat illetékességi területén kommunális beruházást hajt végre, ennek számlával igazolt ellenértékét az ezen törvény alapján megállapított helyi adójából levonhatja. Amennyiben az adó összege kisebb, mint a beruházási érték, a levonási jog a következő évre vagy évekre átvihető.

(2) Mentes a helyi adó alól az a magánszemély, aki igazolja, hogy az önkormányzat illetékességi területén végzett kommunális beruházás céljára teljesített - támogatással csökkentett - évi befizetése eléri vagy meghaladja a helyi adó éves összegét.

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti befizetés nem éri el a helyi adó összegét, helyi adóként csak a különbözetet kell megfizetni.

MÁSODIK RÉSZ

Az egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések

Az egyes adók az általános rendelkezések (első rész) figyelembevételével és a II-VII. fejezet rendelkezései szerint vezethetők be.

II. Fejezet

VAGYONI TÍPUSÚ ADÓK

1. Építményadó

Az adókötelezettség

11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület (a továbbiakban együtt: építmény).

(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg.

(3) Az adókötelezettség - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - az építmény valamennyi helyiségére kiterjed az építmény rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül.

(4) Lakás- és üdülőtulajdon esetében az adókötelezettség nem terjed ki az épülethez tartozó - az önkormányzat által megállapított - kiegészítő helyiségekre.

Az adó alanya

12. § (1) Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa. Ha az építményt az ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, a tulajdonos és a vagyoni értékű jog gyakorlására jogosult személy megállapodása (nyilatkozata) szerinti személy - megállapodás hiányában a vagyoni értékű jog jogosultja - (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az adó alanya.

(2) Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok.

(3) Társasház, -garázs és -üdülő esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség.

Az adómentesség

13. § Mentes az adó alól:

a) a szükséglakás,

b) a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2,

c) valamennyi lakás esetében az állandóan bejelentett családtagok - egyenesági hozzátartozók - után személyenként 25 m2,

d) a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg a nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség,

e) a műemléképítmény,

f) az egyházak tulajdonában álló, nyilvános istentiszteletre szolgáló templom, imaház, a lelkész elhelyezésére szolgáló építmény, továbbá szerzetesrendek esetében a rendház.

Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

14. § (1) Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült, vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik.

(2) Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.

(3) Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.

Az adó alapja

15. § Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:

a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy

b) az építmény korrigált forgalmi értéke.

Az adó mértéke

16. § Az adó évi mértékének felső határa:

a) a 15. § a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 300 Ft/m2,

b) a 15. § b) pontja szerinti adóalap számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a.

2. Telekadó

Az adókötelezettség

17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek).

Az adó alanya

18. § Az adó alanya (3. §) az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén a 12. §-ban foglaltak az irányadók.

Az adómentesség

19. § Mentes az adó alól:

a) az építési tilalom alatt álló telek a tilalom ideje alatt,

b) a közhasználatú közlekedési tevékenységet végző adóalany, az e célra használt telek után,

c) a teleknek a 11. § (2) bekezdésében meghatározott része,

d) a 13. § d)-f) pontjában meghatározott építményekhez tartozó teleknek az a része, amely a helyi rendezési tervben előírtnál nagyobb, vagy annak hiányában a helyben szokásos mértéket meghaladja.

Az adókötelezettség keletkezése, megszűnése

20. § (1) Az adókötelezettség a földrészlet belterületté minősítését, illetőleg az építési tilalom feloldását követő év első napján keletkezik.

(2) Az adókötelezettség

a) a belterületi földrészlet külterületté minősítése, illetőleg - beépítés esetén - a beépítés évének utolsó napján,

b) építési tilalomnak az év első felében történt kihirdetése esetén a félév utolsó napján

szűnik meg.

Az adó alapja

21. § Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:

a) a telek m2-ben számított területe, vagy

b) a telek korrigált forgalmi értéke.

Az adó mértéke

22. § Az adó évi mértékének felső határa:

a) a 21. § a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 100 Ft/m2,

b) a 21. § b) pontja szerinti adóalap számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 1%-a.

III. Fejezet

KOMMUNÁLIS JELLEGŰ ADÓK

1. Kommunális adó

23. § Az önkormányzat a kommunális adót a pénzeszközeiből, vagy részben azok felhasználásával megvalósuló infrastuktúra fejlesztésére, valamint környezetvédelmi feladatok ellátására vezetheti be.

1.1. Magánszemély kommunális adója

Az adókötelezettség, az adó alanya, az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

24. § Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik.

25. § (1) Az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére a 14. §-ban, illetőleg a 20. §-ban foglaltak az irányadók.

(2) A 24. §-ban foglalt lakásbérleti jog esetén az adókötelezettség a lakásbérleti jogviszony létrejöttét követő év első napján keletkezik és a jogviszony megszűnése évének utolsó napján szűnik meg.

(3) A lakásbérleti jogviszonynak az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.

Az adó mértéke

26. § Az adó évi mértékének felső határa a 11. §-ban és a 17. §-ban meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 3000 Ft.

1.2. Vállalkozók kommunális adója

Az adókötelezettség, az adó alanya, az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

27. § (1) Kommunális adókötelezettség terheli a 3. § (1) bekezdésében felsorolt adóalanyok közül a vállalkozót, függetlenül a 24. § alapján egyébként fennálló adókötelezettségtől.

(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy az adóalany székhelye vagy csupán telephelye (részlege) található az önkormányzat illetékességi területén.

Az adó alapja

28. § Az adó alapja az önkormányzat illetékességi területén működő adóalany által helyben foglalkoztatott személyek (tulajdonosok, alkalmazottak, tagok stb.) átlagos statisztikai állományi létszáma.

Az adó mértéke

29. § (1) Az adó évi mértékének felső határa a 28. § alapján számított létszámra vetítve 2000 Ft/fő.

(2) Ha az adókötelezettség nem áll fenn a teljes évben, az adó évi mértékének időarányos részét - a 41. § (7) bekezdésében foglaltak szerint - kell számításba venni.

2. Idegenforgalmi adó

Az adókötelezettség, az adó alanya

30. § (1) Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt

a) aki nem állandó lakosként tartózkodik az önkormányzat illetékességi területén 48 órát meghaladóan, továbbá,

b) akinek az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, amely nem minősül lakásnak.

(2) Az épület utáni adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére a 14. §-ban foglaltak az irányadók. Az épület átminősítése esetén az adókötelezettség az átminősítés évének végén szűnik meg, illetőleg a következő év első napján keletkezik.

Az adómentesség

31. § A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:

a) a 18. évét be nem töltött magánszemély,

b) az egészségügyi, szociális intézménybe beutalt magánszemély,

c) a felsőoktatási hallgatói jogviszony, a munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján vagy vállalkozóként az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá

d) aki az önkormányzat illetékességi területén lévő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, illetőleg a tulajdonos vagy a bérlő hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja].

Az adó alapja

32. § Az adó alapja:

a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség esetén a 48 órát meghaladóan megkezdett napok száma,

b) a 30. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti adókötelezettség esetén az építmény hasznos alapterülete.

Az adó mértéke

33. § Az adó mértékének felső határa:

a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján:

személyenként és naponta 100 Ft,

b) a 30. § (1) bekezdésének b) pontja alapján:

épület után évente 300 Ft/m2.

Az adó beszedésére kötelezett

34. § (1) A 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő adót:

a) kereskedelmi szálláshelyeken, a csónakházakban és az üdülőtelepeken a szolgáltatásért esedékes összeggel együtt az üzemeltető,

b) a szervezett üdültetésre beutaltaktól a beutalójegy átadása alkalmával az üdülőt fenntartó szerv,

c) a fizetővendéglátó szálláshelyeken fogadott vendég után járó adót a szálláshelyi díjjal együtt a szállásadó, illetőleg a közvetítésre jogosított szerv,

d) az a)-c) pont alá nem tartozó helyiség üdülés céljára történő bérbeadása, ingyenes használatra átadása esetén a helyiség bérbevevőjétől (használójától) az egész bérleti, használati időre egy összegben a helyiség tulajdonosa vagy a helyiséggel rendelkezni jogosult

szedi be.

(2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.

IV. Fejezet

HELYI IPARŰZÉSI ADÓ

Az adókötelezettség, az adó alanya

35. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett gazdasági tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység).

36. § Adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

Az adómentesség

37. § Mentes az adó alól a kistelepülésen:

a) a bolti kiskereskedelem,

b) a piaci és egyéb kicsinybeni értékesítés

az italárusítás kivételével.

Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

38. § (1) Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szűnik meg.

(2) Az önkormányzat illetékességi területén ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a tevékenység végzésének időtartama az irányadó az adókötelezettség időbeni terjedelmére.

Az adó alapja

39. § (1) Az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás éves nettó árbevétele.

(2) A 38. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az adó alapja a tevékenység végzésének tényleges időtartama alatt elért nettó árbevétel. Az önkormányzat azonban ez esetben az adót napi átalányban is megállapíthatja.

Az adó mértéke

40. § (1) Az adó évi mértékének felső határa az adóalap 3 ezrelékéig terjedhet.

(2) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén, ha az önkormányzat az adót napi átalányban állapítja meg, a napi adóátalány összegének felső határa 5000 forint.

V. Fejezet

Az adóelőleg megállapítása és az adó megfizetése

41. § (1) A vállalkozó - a kommunális és az iparűzési adó fizetési kötelezettségének teljesítése érdekében - a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - adóelőleget köteles fizetni.

(2) Az adóelőleg alapja

a) kommunális adó esetén az adóévet közvetlenül megelőző év átlagos statisztikai állományi létszáma;

b) iparűzési adónál az adóévet közvetlenül megelőző év nettó árbevétele.

(3) A vállalkozónak, ha a tevékenysége az adóévet közvetlenül megelőző évben részben szünetelt - ide nem értve az idény munkarend miatti szünetelést -,

a) az iparűzési adó előlegének alapját az elért nettó árbevétel évesítésével (az időarányos rész teljes adóévre történő átszámításával),

b) a kommunális adó előlegének alapját pedig a tényleges működés időtartama alatt foglalkoztatott átlagos statisztikai állományi létszám figyelembevételével

kell megállapítani.

(4) Ha a vállalkozónak az adóévet közvetlenül megelőző évben nem volt adóalapja, a tevékenység kezdésétől (újrakezdésétől), illetőleg a munkaerő adókötelezettséggel járó

foglalkoztatásának megkezdésétől számított 60 nap alatt képződött adóalap figyelembevételével kell az adóelőleg alapját megállapítani. Az iparűzési adó esetén a 60 nap alatt képződött adóalap felét annyiszor kell számításba venni, ahány hónap - a kezdés napját követő hó első napjától - az év végéig eltelik. A kommunális adó előlegének alapját viszont a 60 nap alatt foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma képezi.

(5) Az adóelőleg a (2)-(4) bekezdés szerint számított alapnak az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékkel számított összege.

(6) Azt az (1) bekezdés szerinti adóalanyt, aki tevékenységét az év második felében kezdi meg, ebben az évben adóelőleg-fizetési kötelezettség nem terheli.

(7) Ha a vállalkozó kommunális adókötelezettsége nem áll fenn a teljes évben, az adó (adóelőleg) megállapításához az egy főre meghatározott évi adómérték egy hónapra eső hányadát szorozni kell az átlagos statisztikai állományi létszámmal és az adókötelezettség hónapjainak számával. Ennek során minden megkezdett hónap egész hónapnak számít.

(8) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltak alkalmazásával megállapított adóelőleget és az éves adókötelezettség különbözetét a tárgyévet követően az éves bevallásban kell elszámolni. A különbözetet a bevallásra előírt időpontig kell megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni. Ugyanígy számol el az adóalany akkor is, ha megszűnése miatt évközben köteles adóbevallást adni.

42. § (1) A magánszemély terhére az adóhatóság által megállapított adó, továbbá a vállalkozó adóalanyt terhelő építményadó és telekadó évi két részletben fizethető meg.

(2) Az adóelőleg és az adó megfizetésének esedékességét az adózás rendjéről szóló törvény állapítja meg.

(3) Ha az esedékesség időpontjáig az adókivetés nem történt meg, akkor az adófizetést az önkormányzat által meghatározott módon és időben kell teljesíteni.

(4) Az önkormányzati adóhatóság - az (5) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - készpénzfizetést nem fogadhat el.

(5) Postahivatallal nem rendelkező községekben, továbbá tanyaközpontokban, külterületeken - előzetes kihirdetés mellett - befizetési napokat lehet tartani, amikor az adózók készpénzben fizethetnek. A megyei jogú városi és a fővárosi illetékhivatal erre kijelölt pénztára ugyancsak elfogadhat készpénz befizetést. Így történhet a fizetés ingóvégrehajtás során is, ha azt az adózó önként felajánlja, illetőleg ha az előtalált készpénzt az adóhatóság lefoglalja. Készpénz átvételére vagy lefoglalására az adóhatóság részéről kizárólag az jogosult, akit erre az önkormányzati adóhatóság vezetője írásban felhatalmazott és az e célra rendszeresített hivatalos nyugtatömbbel ellátott. Az adóhatóság dolgozója az átvett vagy az általa lefoglalt készpénzről azonnal köteles nyugtát adni, s a pénzösszeget az átvétel napján, de legkésőbb 24 órán belül befizetni a megfelelő adóbeszedési számlára.

HARMADIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

VI. Fejezet

Átmeneti és hatálybaléptető rendelkezések

43. § (1) A helyi adóval és az önkormányzat költségvetése javára más jogszabályban megállapított minden adóval kapcsolatos eljárásban az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakat - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - kell alkalmazni.

(2) Az önkormányzat az adóelőleg- és az adófizetés esedékességére, az adóbevallás időpontjára vonatkozóan - ideértve a 42. § (3) bekezdésében meghatározott esetet is - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól, továbbá a 41. § (3)-(4) bekezdésében szabályozottaktól eltérően rendelkezhet, ha ezzel az adóalany számára válik kedvezőbbé kötelezettségének teljesítése.

(3) Az önkormányzat a helyi adóval kapcsolatban rendeletet alkothat az adózás rendjéről szóló törvényben nem szabályozott eljárási kérdésben.

(4) Az adózás rendjéről szóló törvény hatálybalépéséig határozattal megállapított - az (1) bekezdés szerinti adót, illetéket érintő - kötelezettségre, a megállapítás időpontjában hatályban volt rendelkezések az irányadók.

44. § Ahol jogszabály az adózás tekintetében a községi, nagyközségi tanács vb. szakigazgatási szervére vagy városi, fővárosi kerületi tanács vb. adóügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervére, illetőleg a megyei városi adó- és illetékhivatalra utal, ott a továbbiakban ez alatt az önkormányzat jegyzőjét; az illetékekkel, valamint egyes igazgatási szolgáltatások díjaival kapcsolatban a fővárosi illetékhivatalra, a megyei illetékhivatalra, a megyei városi adó- és illetékhivatalra utal, ott a továbbiakban a fővárosban a fővárosi főjegyzőt, Pest megyében a köztársasági megbízott által kijelölt önkormányzati jegyzőt, más megyékben pedig a megye székhelye szerinti városi önkormányzat jegyzőjét (a továbbiakban: illetékhivatal) kell érteni.

45. § A helyi önkormányzat az ügykörébe tartozó illetékek és a helyi adók hatékony végrehajtásának, illetőleg alkalmazásának elősegítésére, a saját rendeletében szabályozhatja az anyagi érdekeltség feltételeit.

46. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy az önkormányzat hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó köztartozások nyilvántartásának, kezelésének, elszámolásának szabályait rendelettel állapítsa meg.

47. § Ez a törvény 1991. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a lakosság borforgalmi adójáról és a településfejlesztési hozzájárulásról szóló, az e törvény függeléke A. részében felsorolt jogszabályok hatályukat vesztik.

48. § Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szóló,

a telekhasználati és -igénybevételi díjról szóló,

a telekadóról szóló,

a házadóról szóló,

a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló jogszabályok, valamint a gyógy- és üdülőhelyi díjról szóló pénzügyminiszteri rendelet (együttesen: a törvény függelékének B. részében felsorolt jogszabályok), a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet 8-12. §-ai - a 49. §-ban meghatározott kivétellel - 1992. január 1. napjával vesztik hatályukat.

49. § Ha az önkormányzat:

a) a lakástulajdonra bevezeti az építményadót vagy a kommunális adót, egyidejűleg hatályát veszti a házadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás,

b) az egyéb nem lakás céljára szolgáló építményre bevezeti az építményadót vagy a kommunális adót, vagy az idegenforgalmi adót, egyidejűleg hatályát veszti a nem lakás céljára szolgáló építmények adója, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás és a gyógy- és üdülőhelyi díj,

c) a beépítetlen belterületi földrészletre bevezeti a telekadót, vagy a kommunális adót, egyidejűleg hatályát veszti a telekhasználati- és igénybevételi díj, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a telekadó és e földrészletek után a magánszemélyek földadó [36/1976. (X. 17.) MT rendelet] kötelezettsége.

50. § Az e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábban jogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények, a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatályba lépése napján, kivéve az új építésű lakásokra megállapított házadómentesség, annak lejáratáig.

51. § Ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, az adóalany köteles a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi - az önkormányzat felhívásában megjelölt - adatot szolgáltatni az adott év január 1-jei állapotának megfelelően.

VII. Fejezet

Értelmező rendelkezések

52. § E törvény alkalmazásában:

1. önkormányzat illetékességi területe: az önkormányzat közigazgatási határa által behatárolt - bel- és külterületet magában foglaló - térség, amelyre az önkormányzati hatáskör kiterjed,

2. külföldi: az a természetes személy, akinek állandó lakóhelye külföldön van és nem tartózkodik Magyarországon 183 napnál hosszabb időtartamban; továbbá az a jogi személy, gazdálkodó szervezet vagy más személyi egyesülés, amelynek székhelye (központja) külföldön van, ide nem értve a Magyarországon működő telepeit, fiókjait, képviseleteit,

3. vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és a lakásbérlet,

4. külterület: a település közigazgatási határának belterületén kívül eső földrészlete, ideértve a zártkertet is,

5. épület: olyan szerkezetileg önálló, földdel szilárd összeköttetésben lévő építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy az időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja,

6. építmény: minden lakás és nem lakás céljára szolgáló épület. Nem minősül építménynek a 3 évesnél rövidebb időtartamra létesített (ideiglenes) építmény,

7. műemléképítmény: a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÉVM rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt építmény - ide nem értve e körből a lakás céljára szolgáló építményt,

8. lakás és szükséglakás: amely a lakások elosztásáról, a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet végrehajtására megjelent 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 1. §-a, 2. §-ának (4) bekezdése, illetve 8. §-a alapján ilyennek minősül a rendeltetésszerű használatához szükséges - helyben szokásos vagy előírt teleknagyságot meg nem haladó - földrészlettel együtt,

9. hasznos alapterület: a végleges (a vakolt vagy burkolt) falsíkokkal határolt teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság legalább 1,90 m,

10. kiegészítő helyiség: az, amely a lakás- és az üdülőtulajdon rendeltetésszerű használatához szükséges, de huzamos emberi tartózkodásra részben és ideiglenesen sem szolgál (tüzelőtér, salaktároló, szárító, padlás, szerszámkamra, szín stb.),

11. kistelepülés: a tanya, valamint az a település, ahol az állandó lakosok száma az 500 főt nem haladja meg,

12. építmény megszűnése: ha az épületet lebontják, vagy megsemmisül, illetőleg ha az illetékes építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta,

13. korrigált forgalmi érték: az illetékekről szóló törvény alkalmazásával megállapított forgalmi érték 50%-a,

14. nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség: az óvodák, az iskolai nevelés-oktatás intézményei, alapfokú művészetoktatási intézmények, diákotthonok és kollégiumok elhelyezését biztosító épület (1985. évi I. törvény 13. §-a),

15. ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog,

16. belterületi földrészlet: minden olyan épülettel be nem épített föld, amely a településen az ingatlannyilvántartás szerint belterületnek minősül,

17. közhasználatú közlekedés: a közlekedés és hírközlés népgazdasági ág közlekedési ágazatába sorolt gazdálkodók összessége, illetve az általuk lebonyolított közhasználatú közlekedési tevékenység. A közhasználatú közlekedés a bárki által - meghatározott feltételek megtartása és díjak megfizetése mellett - igénybe vehető szállítás, illetve a kapcsolódó feladatok ellátása,

18. kommunális beruházás: a közmű (a településekre vagy azok jelentős részére kiterjedő elosztó és vezetékrendszerek és az ezekkel kapcsolatos létesítmények, amelyek a fogyasztók vízellátási - ideértve a belvíz-, a csapadék- és szennyvízelvezetési, tisztítási-, villamos energia, hő-, gázenergia és távbeszélési igényeit elégítik ki), valamint az út és járda építés,

19. átlagos statisztikai állományi létszám: a KSH mindenkor hatályos Egységes Munkaügyi Statisztikai Utasításokban foglaltak szerint számított létszám, azaz a folyamatosan vezetett létszámnyilvántartás alapján havonként képzett átlagos statisztikai állományi létszám éves szinten számított átlaga,

20. az idegenforgalmi adó alkalmazásában üdülésre-pihenésre használt épület: az üdülő, továbbá minden olyan lakásnak nem minősülő épület, amelyben ideiglenesen üdülés, pihenés céljára tartózkodnak, ideértve az üdülőtől elkülönítve épített (önálló) építményt is (csónakház, kabin, horgásztanya, garázs stb.),

21. állandó lakos: aki a településen állandóra vagy ideiglenesre bejelentett - az illetékes hatóság által nyilvántartásba vett - lakással rendelkezik,

22. nettó árbevétel: a kettős könyvvitelt vezetőknél a mérleg szerinti (ÁFA nélküli) nettó árbevétel, valamint az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozók vállalkozási nyereségadó köteles bevételei közül a termék, áru, szolgáltatás értékesítéséből származó (ÁFA nélküli) bevételek - növelve az árkiegészítéssel, csökkentve a fogyasztási adóval -, továbbá a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó vállalkozók esetében a tevékenység, szolgáltatás ellenértékeként kapott készpénz, jóváírás és természetbeni juttatás (ÁFA nélküli) együttes összege, növelve az árkiegészítéssel, csökkentve a fogyasztási adóval,

23. bolti kiskereskedelem: a 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet 1. számú mellékletében I. Kiskereskedelem címszó alatt felsorolt tevékenységi körök,

24. piaci és egyéb kicsinybeni értékesítés: áruk - kiskereskedelmi hálózaton kívüli piacokon, vásárokon, illetőleg általában közvetlenül lakosságnak történő - kicsinybeni értékesítése,

25. italárusítás: minden alkohol tartalmú, élvezeti cikként forgalomba hozott ital (palackozott és kimért), ide nem értve a gyógynövények gyógyászati rendeltetésű szeszes kivonatait, valamint az azok felhasználásával készült készítményeket és az alacsony alkoholtartalmú palackozott üdítőitalokat,

26. vállalkozó: a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét e törvény vagy más adótörvény vállalkozási tevékenységnek minősít, valamint a jogi személy, egyéb szervezet, amely üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat.

27. önkormányzat költségvetése javára megállapított adó: mindazon adók, illetékek, adójellegű kötelezettségek, amelyeknek az önkormányzat költségvetése javára való teljesítését jogszabály írja elő.

FÜGGELÉK
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 47-48. §-aival érintett jogszabályokról


A.

A törvény 47. §-a szerinti időpontban hatályukat vesztő jogszabályok:

1. A lakosság borforgalmi adójáról szóló, a 34/1977. (IX. 3.) MT és a 67/1987. (XII. 2.) MT rendeletekkel módosított 36/1970. (IX. 27.) Korm. rendelet és a végrehajtására kiadott, a 64/1987. (XII. 7.) PM rendelettel módosított 17/1977. (X. 20.) PM rendelet.

2. A településfejlesztési hozzájárulásról szóló 1984. évi 12. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 28/1984. (VII. 17.) PM rendelet.

B.

A törvény 48. §-a szerinti feltételekkel hatályukat vesztő jogszabályok:

1. Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szóló 18/1983. (X. 16.) ÉVM-PM együttes rendelet.

2. Az állami telkek használati és igénybevételi díjáról szóló, a 4/1977. (I. 28.) PM-ÉVM-ÁH, a 19/1979. (XI. 1.) PM-ÉVM-ÁH, a 37/1982. (VIII. 2.) PM-ÉVM-ÁH, az 52/1983. (XII. 10.) PM-ÉVM-ÁH és a 67/1988. (XII. 26.) PM-ÉVM együttes rendeletekkel módosított 50/1975. (XI. 22.) PM-ÉVM-ÁH együttes rendelet.

3. A telekadóról szóló, a 10/1972. (II. 19.) PM-ÉVM, a 2/1977. (I. 28.) PM-ÉVM, az 54/1982. (X. 7.) PM-ÉVM és a 30/1983. (X. 16.) PM-ÉVM együttes rendeletekkel módosított 12/1970. (IV. 16.) PM-ÉVM együttes rendelet.

4. A házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 31/1989. (VII. 13.) PM rendelettel módosított 35/1986. (X. 2.) PM rendelet.

5. A nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló, az 1986. évi 25. törvényerejű rendelettel és az 1988. évi XV. törvénnyel módosított 1985. évi 23. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 35/1986. (X. 2.) PM és az 51/1988. (XII. 22.) PM rendelettel módosított 62/1985. (XII. 30.) PM rendelet.

6. A gyógy- és üdülőhelyi díjak és díjátalányok legmagasabb mértékének és fizetési módjának megállapításáról szóló 27/1985. (X. 23.) PM rendelet.